Szerencsére a nagy „hentelés” után kaptunk pár szabad napot, így lehetőségem volt haza látogatni.  Mindig nagy boldogsággal tölt el, mikor belépek abba a házba, melyben boldog gyermekkoromat töltöttem. Sok ismerősöm, barátom, még mindig a kis faluban lakik, van, aki kovács lett, van, aki énekes és vannak olyanok is, akik földművesek maradtak.

A szülőfalum mindössze 30-40 házból állhat, ugyanakkor nagy földjei és legelői vannak, ahol főként takarmánynövényeket termesztenek, valamint marhákat és egyéb megszokott háztáji állatokat tartanak. Mondanom sem kell, a marha nagy becsben áll, hisz a macskuszok közt a tej értéke az arannyal vetekszik.

A főteret kis zöld tetős házak ölelik körbe, melyekben csak és kizárólag macskuszok laknak.  A főtér közepén egy régi szobor áll, mely Anitát, a szent tehenet ábrázolja. Egy nagyon régi monda szerint, Anita mentette meg a falut, de a mikéntjét majd később elmesélem.

A mi házunk is a falu központjában található, egyből a vegyesbolt mellett. A kétszintes kis házikónk mellett van apám kovácsműhelye, melyben még ma is nap, mint nap csörömpöl az üllő. Manapság már csak a falusiaknak segít szerszámok élezésében, hisz kora miatt a sereg már nem számít a munkájára. Köztünk legyen mondva, a kis manó kovácsok miatt tartunk ott ahol, hisz képzelheted milyen minőségű kardokat, buzogányokat tudnak készíteni azzal a kis mancsukkal. Valorian népének nem fogpiszkálókra és gombos tűkre van szüksége, hanem nagy 10 kilógrammos seregbontókra. Hol is tartottam.. ja igen.

A ház alsó szintje egy hálóból, egy vendégszobából, egy étkezős konyhából és egy fürdőhelyiségből áll. A fürdőről senki ne gondolja, hogy van benne egy nagy mosdó hordó vagy valami ehhez fogható, mindösszesen egy kis lavór van benne, a reggeli arcmosáshoz. Aki próbált már macskát fürdetni tudja miért ilyen puritán ez a helyiség.

A felső szinten két kisebb hálószoba és egy tároló helység van. Ezen az emeleten laktam az öcsémmel hosszú-hosszú éveken át.

A szobám még mindig ugyanúgy nézett ki, mint amikor egy hónapja beálltam a seregbe. Koszos és büdös. Ahogy szeretem.

Mire megérkeztem a faluba, a nap már elbújt a fák között, így aznapra már csak a vacsora maradt. Amint beléptem az ajtón anyám a nyakamba ugrott és átölelt, apám pedig olyan büszkén nézett rám, mint még soha. Hát igen, ezt teszi a katonaélet. Amint lecsillapodtak a kedélyek és elmeséltettek velem mindent, átadtam az ajándékomat, egy képet, ami természetesen engem ábrázolt harc közben.

Az est további részét is beszélgetéssel töltöttük, felelevenítettük az együtt töltött ünnepeket, végig vettük eddig életünk fontosabb mozzanatait, valamint újra és újra meghallgattuk apám előadásában és feldolgozásában a rég múlt idők meséit.

Éjfél tájt már elfáradt annyira, hogy elaludjon mesélés közben, de senki nem merte bolygatni, mert félő volt, hogy újra kezdi. Így amilyen halkan csak lehetett, elosontunk a szobáinkba és nyugovóra tértünk.

A reggel furcsa illatokat és hangokat hozott magával. Még félálomban lehettem, amikor valaki vadul rángatni kezdte a kezem és valamit suttogott a fülembe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.